A szving zenére több, egymáshoz hasonló, esetenként nehezen megkülönböztethető tánc született, ilyen a jitterbug, a lindy hop és a jive, majd később a boogie is.
A jive egy gyors tempójú, élénk és felszabadult, de ugyanakkor visszafogott és kultúrált verziója a jitterbug-nak és lindy hop-nak. Glenn Miller 1938-ban mutatta be saját jive táncát, a „Doin' the Jive” című dalra. A 30-as és 40-es években a szvinget játszó jazz zenészek szóhasználatában a „jive” egy gördülékenységet, vagy ostoba beszédet jelentő kifejezés volt. A szó a giouba szóból származik, ami az afrikai juba tánc tradicionális megnevezése. Noha a jive kifejezés és tánc Amerikából származik, pontos szabálya és szalontánccá válása Angliában született.
A szving, mint zenei stílus már korábban is ismert és népszerű volt Európában, a lindy hop és jitterbug táncokat amerikai katonák hozták Európába 1942-ben. A felszabadított európai területeken mindkét tánc hamar elnyerte a fiatalok tetszését, a német megszállás alatti országokban tiltott műfajnak számítottak, akárcsak maga a dekadensnek kikiáltott szving zene. Az angliai variációkban a jitterbug és lindy hop technikája olyan táncok kialakulásához vezetett, mint a boogie-woogie és a swing boogie, mindkettőre fokozatosan a „jive” kifejezést kezdték használni. Míg Amerikában a szving zene összes táncát, köztük a jive-ot is egyre inkább szvingnek kezdték nevezni, a „jive” kifejezés amerikai eredete ellenére Angliában vált népszerűvé.
Commenti